A falu múltjának legfontosabb mérföldkövei:

• Királyi és püspöki gyökerek: A települést először 1261-ben említik IV. Béla egy oklevelében. Nevét valószínűleg Géza nagyfejedelem feleségéről, Saroltról kapta. A középkorban az egri püspökség egyik jelentős birtoka és állattartó majorsága volt.
• Veszélyek kora: A történelem nem kímélte a falut: a tatárjárás és a török hódoltság alatt is többször elnéptelenedett. Az 1700-as évek elején még egy súlyos pestisjárvány is tizedelte a lakosságot, de a szívós sarudiak mindig visszatértek és újrakezdték.
• A "marhavész" és a védőszent: Egy helyi legenda szerint a 18. században pusztító állatvésznek Nepomuki Szent János közbenjárása vetett véget. Hálából a falu 1790-ben szobrot emelt neki (ma is látható a Kossuth utcában), és május 16-a a falu fogadott ünnepe lett.
• Hauer László, az életmentő főjegyző: A két világháború között a falu főjegyzője bátor tettel írta be magát a történelembe: keresztlevelek kiállításával és "távoli rokonként" való bújtatással zsidó családokat mentett meg a deportálástól.
• A Tisza-tó születése: A legnagyobb változást 1978, a Tisza-tó (Kiskörei víztározó) feltöltése hozta. Az egykori ártéri legelőkből és szántókból Magyarország második legnagyobb tava lett, Sarud pedig egy csendes mezőgazdasági faluból pezsgő élményfaluva és vízi paradicsommá alakult. 

Ma Sarud az egyik legjobban fejlődő ökoturisztikai központ, amely úgy lett modern üdülőhely, hogy közben Sarud hivatalos oldala szerint is féltve őrzi az ófalu hagyományos népi építészetét és vályogházas báját.